Üdvözlő sorok 

                                                                     2013.03.

 

   Szerettel és várakozással üdvözlök minden honlapomra térő látogatót - amit a hupont.hu bocsátott rendelkezésemre szerény írásom létrehozására.

   Reményeim szerint véleményt alkottok, ha majd  le lesz írva pár oldal, egy múlt századi románcról.  /jegesmedve@gmail.hu/  Ugye milyen szép szó? Románc. Az volt, ehhez vissza kell utalnom előző oldalamra a SZERELEM-ANNO cimüre, mivel ez a levélköteg is abből a bizonyos dobozkából került elő, de egy kissé megelőlegezem a románc végkifejletét, a hogyant nem, de egy csipetnyit tudhattok. ha már meglátogattatok, amit nagyon köszönök. Mindig szeretek vendégeket fogadni. 

  Kiderült, hogy Zsuzsinak két szerelme volt: Laci és Attila.  aki 'igazinak' volt tekinthető -az elbeszélések alapján. Valójában az IGAZI Laci volt /l.:Szerelem-anno/, de mivel Laci időnként ki-ki kacsintgatott a Zsuzsival való kapcsolatából, Zsuzsi sem zárkózott be a négy fal közé, mert ahogy nekem elmesélték fiatalságán túl még ráadásul szép, csinos, szorgalmas, patyolattiszta lelkü volt. De Attila is elkövette azt a hibát, hogy nem jegyezte el Zsuzsit, aki azt monta, hogy neki egy biztonságérzetet adott volna, mivel azt látta, hogy Attila mélyebben, őszintébben, nem kelekótya módon, hanem igazán, tisztán szerette. Szegény Zsuzsi mindegyiket szerette, de Attilát talán jobban becsülte a jobb tulajdonságai végett. A távolság sem tett jót, megbecsültek minden másodpercet amit együtt tudtak tölteni egymás kezét fogva. Zsuzsikát nem érdekelte az, hogy ki mit gyüjt, tehát a személyiség volt fontos számára. Elfogadta volna Attilát akár egy gatyában is -mint elmondta, de egy karikagyürüt elvárt. Egyiktől sem kapta meg, igy egész életében csak a szép emlékképek éltették, soha, senkit nem tudott igazán szeretni, ugy mint Attilát, oly tisztán, mélyen. Leélte az életét pusztán émlékképeket kergetve, szomoruan. 

   Állítólag lett volna nagyon gazdag, müvelt kérője is, aki bolondult érte, pedig csupán csak a bál után egyszer-kétszer hazakisérte. Jól elbeszélgettek, de mint mondják Zsuzsikában nem volt semmi szikra a férfi iránt. Ez már igazi férfinak számított akkoriban vidéken, egy egyetemet végzett, gazdag férfi.  Az igen. Szülei próbálkoztak, hogy ez a biztos, ez kell neked Zsuzsikám, ez el akar venni feleségnek, ne viselkedj elutasítóan.  Menj szépen férjhez és felejtsd el Lacit, hisz látod milyen széltoló. Zsuzsikának tetszett a férfi kitartása, de udvarlását elutasította, barátként kezelte a meglett férfit. Persze az ennyivel nem érte be, ő szerelmet akart ébreszteni Zsuzsiban, de ha fejre állt volna és ugy megy végig a falun, akkor sem lett volna belé szerelmes Zsuzsi.  Igy megengedte másnak is, hogy hazakisérje bál után, sőt még a cukiba is el-el ment. Ezek közül egy sem volt potenciális udvarló, csak haver. Zsuzsi Lacit szerette, de belátta, hogy szinte reménytelenül várakozik. /Akárcsak Attilától a karikagyürüre./ Zsuzsi állitólag azt vallotta egyik családtagnak, hogy soha nem lett szerelmes, a szerelemérzés ott maradt a Csingervölgyben, örökre. Még a szikrát is Attila őrzi, mint Prométeusz a tüzet. Az utolsó szerelem. 

   Készült a férjhezmenésre, de ez csak soká-soká valósult meg. Készülése abban nyílvánult meg, hogy mire levizsgázott meg volt minden ami a legszükségesebb, kicsi pénzéből támogatta szüleit, vásárolta a stafírungot, majd némi kölcsönből butort, televíziót a szüleinek, hogy ne a szomszédba kelljen átjárniuk TV-t nézni.

   Miből állt a stafirung? Étkészlet, törölgetök, törölközök, evőeszközök, szépséges hálóingek/akkor az volt a divat/, szép fehérnemük, abroszok, himzett saját maga párnákat, falvédőt, asztaldíszt. Ezek egy részét én örököltem, tényleg szépek precízen kivarrtak, értékesek, hisz emberkéz alkotta nem gép. Vett a szobájába olajkályhát /akkor ez volt a legpraktikusabb/, virágvázákat, díszeket, festményt egy házalótól. 500.- Ft vol állítólag, szóval amolyan sorozatgyártású, de szép tájkép, ezt is én örököltem. Mentette az enyészettől a régi köcsögöket, kávédarálót, mozsarat stb. Ezek csak eszmei értékkel bírtak, csak azért volt értéke, mert a nagyi adta neki. Gyüjtötte a finom italokat, tele volt a bárszekrény, merthogy azt is vett olcsón, és még befért a szobába. Aztán az italokat jóízüen elfogyasztották a barátnőkkel, legalábbis igy hirlik, mert csak nem húzott gyürüt az ujjára akitől várta, más meg hiába kérte nem adta a kezét oda. /Mást sem./

   Édesanyja tündérujjai sosem pihentek szorgalmasan varrta lányának a pehelypaplanokat, párnákat. Zsuzsika kölcsönkapott divatlapokat bujt, abból saját egyéniségére tervezett ruhát, szoknyát, bluzt. Édesanyja pedig megvalósította ezeket az egyénre szabott ruhákat. Kötött, horgolt ruhát, bluzt, pulóvert egyszem lányának, ugyhogy abban sem volt hiba, hogy hogyan öltözik. Teljesen egyénileg, ami szerénységét is tükrözte, mert a vad divatot megszelidítette. Szépen rajzolt, igy édesanyjának nem volt nehéz dolga, csak SOK. Zsuzsika termékeny ruhatervező volt, egy időben ezzel akart foglalkozni, majd elterelődött más utra, ami szintén sikereket hozott.

   Aztán, mivel nem jött a szőke hercege, akit Laci személyesített volna meg, rászokott az utazásra. Előbb csak falujához közeli helyekre, majd gyermekkori barátnőjével Szegedről kiindulva egy országjárásba vágtak bele.  

   Útba esett Badacsony is. Itt a társaság szétszéledt, Zsuzsika egy pohár bor mellett gyönyörködött a Balaton szépségében és jókat derült utitársai viháncolásának a vízben. Hívták, de épp ilyen mélázós hangulat tört rá, jobban esett ücsörögni a parton és nézni a sodródó hullámokat, a lányok ficánkolását a vízben. Annál is inkább mivel majdnem belefulladt a Tiszába, kissé tovább uszott, mint kellett volna és a lányok azt hitték viccel amikor segítségért kiáltozik, hisz tudták, hogy valamelyest tud uszni. Túl közeli volt még az élmény, a negatív élmény. 

   Ült-üldögélt, egyszer csak ráköszönt egy jóképü barna fiú. Sokáig beszélgettek, jókat kacagtak, teljes volt ezen a téren az összhang. Aztán a fiú elkérte a lány /Zsuzsi/ címét, megható volt a bucsuzás, már szinte lehetett érezni, hogy ez a találkozás nem egyszeri volt. Bár Zsuzsi kissé szkeptikus volt, ami a későbbi találkozást illeti, hisz a fiu a Dunántúlon lakott, ott dolgozott, minden odakötötte, a testvére, szülei, munkája. Óriásinak tünt a távolság földrajzi értelemben. Egyébként korkülönbségben nem,  nagyon is összapasszoltak, hisz ezt bizonyította az is, hogy olyan jókat derültek már az első találkozásnál is. Ez bíztató volt, de Zsuzsi nem adta át magát a felhőtlen örömnek, mert félt. Félt az ujabb csalódástól, félt az uj érzelmek fellobbanásától. De Laci sehol sem volt, ha találkoztak az utcán hidegen köszönt. Ennyi maradt a szinte gyermekkortól tató szerelemből.

   Kétségtelen, hogy Zsuzsi beleszeretett ebbe a fiúba.

   Lássuk hát a fiú leveleit.  Mi  legyen a neve?  Kezdjük az ABC-val. Legyen Attila. Ez  az  abc eleje,  ne a  végéröl válasszak a szereplömnek lehetőség szerint, bár lehetne Zsolt is. Nem, jó lesz Attila.

 

1./a

 

 

Édes Zsuzsi!

   Szeretlek!!! Ezzel kezdem e rövid levelem. Nehéz napok fognak következni ez után, hogy elmész. Igaz, ismeretségünk elég rövid volt, de én e rövid idő alatt is ugy a szívembe zártalak, hogy azt az idő és távolság nem radirozhatja ki. Hogyha Te is ugyanezt éreznéd, akkor nem hiszem, hogy lenne akadálya annak, hogy esetleg pár év után ismét találkozhassunk. Hiszen ez nem lehetetlen. Biztos vagyok benne, hogy közös akarattal ez sikerülne és főleg nekem ez nem jelentene problémát. Egy év hosszu időnek tünik, de hidd el hogyha rendszeresen irni fogsz ez hamar elszáll és ismét találkozunk. Erről biztosítalak. 

   Mindketten alaposan megfogalmazzuk a "Bube szerelmese"c. filmet és ezt tartjuk szem előtt és akkor minden sikerülhet hiszen ő nem egy évet várt és talán nem is leveleztek./erre nem emlékszem/

   Remélem levelemet nem fogod Ludas Matyinak nézni és ugy lesz minden ahogy leírtam. Sajnos tul kicsi papir volt nálam.

Szia

 

                 Attila                                                                                    Szeretlek                              

                                                         Szerelmes vagyok  

 

 

 1./b

 

Édes Zsuzsikám!

 

   Szeretlek!!!! Rajongásig szeretlek! Ismét ezzel kezdem levelem. Most ahogy feljöttem a szobámba ismét magamba szálltam. Minden gondolatom nálad van. Legszivesebben én is veletek mennék, de sajnos ez lehetetlen Alig tudok írni ugy remeg a kezem és attól félek, hogy nagyon elérzékenyülök és elkezdem a bőgést. Nem tudom felfognia magam helyzetét hiszen nem szoktam én ennyire beleesni senkinek. Túl közel flérkőztél a szívemhez és főleg az a szavad nagyon tetszett, hogy "bízok benned".

   Hát hogyha még egyszer azt hallanám, hogy SZERETLEK. Talán én lennék a legboldogabb az egész világon.

  Persze most megint arra gondolsz, hogy micsoda süket szavak ezek. Pedig ezeket mind belülről diktálja valami. Nagyon örülnék annak, hogyha igéreted betartanád és leveleimre rendszeresen válaszolsz, akkor emléked örökké előttem fog lebegni.

   Sajnos többet nem tudok most írni, mert rohanok le a buszhoz,  mert alig várom, hogy ismét lássalak.

   Kérlek ne légy az emlékek elrontója!

Szervusz Édes!

   Szivemből szeretlek

Attila

 

 Kérlek legalább  egyszer mondjad, hogy szeretsz, édes Zsuzsikám

 

 

 

                               

Oldal: irj a jegesmedve@gmail.hu-ra mi a véleményed egy mult századi love-storyról
Padragkut - Ajka - Békés megye - © 2008 - 2024 - padragkut.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat