6.
Édes Zsuzsikám!
Reggel ahogy hazaértem müszakról mindjárt szóltam a takaritónönek, hogy ha jött a postás akkor ébresszen fel. Biztos voltam benne, hogy ma kell tőled levelet kapni.
Zsuzsikám, a hétfői napomat sikerült elintézni és még egy nap szabadságom maradt is amit majd Veled tölthetek. Remélem kapok hozzá még egy engedélyezettet és akkor annyi időt ott tölthetek mint most huszadikán. Tudod müszakot ilyenkor úgysem cserélne senki, mert mindenki azon van, hogy minél hosszabb legyen a kettes ünnep.
Tegnap voltam a nővéremnél, sokat meséltem rólad, ő is nagyon szeretne megismerni és nagyon szivesen látna nálunk. Mondtam neki, hogy sajnos egyenlőre nem tudsz eljönni, de a karácsonyi szünetből remélem itt töltesz egy pár napot. Ide csak öt kilométerre laknak és müszak után én is ki tudnék menni minden nap. Anyámékhoz holnap reggel utazok és hétfőn jövök vissza. Már kb. egy hónapja voltam otthon és ők is biztosan várnak haza. Anyámnak is elmondok mindent és majd megírom neked is hogy miről beszélgettünk vele.
Zsuzsikám! Épp tegnap tudtam meg, hogy elküldenek szeptembertől kéthetes vezetői tanfolyamra, de azt még nem tudom, hogy hova. Jó lenne valahova az Alföldre menni, biztosan első nap megszöknék. Valószinü, hogy csak itt a Balaton körül lesz valahol. Milyen jó lenne azt a két hetet inkább Veled tölteni. /Micsoda nagy idő! hiszen egész évben nem tölthetek ennyit Veled, sajnos!/ Majd onnét is irok Neked.
A barátom az előbb ért haza müszakról. Meglepetés volt számára, hogy őt is üdvözlöd, de aztán elmondtam, hogy beszéltem róla épp eleget. Megigérte, hogy egyszer majd eljön velem az Alföldre és egyszer meglátogatja az anyósát is.
Következő vasárnap bányásznap lesz, de nekem nem lesz ünnep. Nővéremék hívtak, hogy töltsem náluk, oda lehet, hogy elmegyek, de máshova biztos nem.
Zsuzsikám, egyenlőre befejezem az írást, majd holnap otthon folytatom. Igaz, hogy igy egy napot kések a válasszal, de ettől talán eltekintesz.
Addig is milliószor csókollak.
Zsuzsikám! Innét már itthon irom és elég fáradtan. Ugy jártam, hogy szüleim nem számítottak rám és ők elmentek a szőlőbe és a lakáskulcsot is elvitték magukkal. Igy nekem gyalog ki kellett menni utánuk és persze vissza is. Ugy elfáradtam mire visszaértem, hogy nem volt kedvem menni sehova. Anyámék még most sem értek haza és kicsit unatkozok. Még az vigasztal, hogy Te velem vagy /sajnos csak gondolatban/.
Nem volt türelmem kivárni őket mig haza jönnek és ezért álltam neki levelem folytatásához. Anyámmal még nem tudtam beszélni arról, hogy mit szól hozzá, hogy az "egyetlen" fia szerelmes. Erről majd a következő levelemben tudok irni.
Zsuzsikám, levelem most már be is fejezem. Légyszives add át üdvözletem Kedves Szüleidnek. Téged pedig rengetegszer csókol aki mindig csak Rád gondol.
Attila
Légy jó és hü!!
7.
Édes Zsuzsikám!
Leveled megkaptam és még ma el is voltam fényképet csináltatni. Két hét múlva lesz kész és akkor azonnal küldeni fogom. Remélem ennyit már tudsz várni.
Zsuzsikám, remélem iskolába nem hétfőn kell menni, mert akkor csak egy napot tölthetek veled. Ezt majd irjad meg, jó? És a levelet ne az iskolába irjad, mert nem szeretném, ha miattam kapnál ki a tanárodtól, ha elkap levélíráson.
A mamámmal nem sokat tudtam beszélni mert olyan későn jöttek haza, hogy nem volt türelmem kivárni. Ő azt mondja, hogy nem türődik vele akármit csinálok, legfeljebb eggyel kevesebb gondja lesz. Vigasztaltam, hogy azért még a nősüléshez messze állok, hiszen még rengeteg probléma van és különben is még mindketten elég fiatalok vagyunk. / Zsuzsa: azért eljegyezhettél volna, erre vártam/
Most minden esetre nagyon jónak kell lenni nála és igy talán lesz kocsi is. Igaz, hogy ezt már régen megigérte és lehet, hogy mindig én szurtam el. Most háromhetenként legalább haza fogok menni és szüretelni is segítek majd. Muszáj a cél édekében. Meg aztán különben is nagyon unalmas hely ez a város és szivesebben is vagyok otthon.
Most nekem is sokat kell tanulnom, mert jelöltek engem is a szakma ifju mestere tanfolyamra és megéri ráhajtani, mert az első három helyezett nagy jutalmazásban részesül és üzemi elismerő oklevelet kapnak. kb. november végén vizsgázunk majd Veszprémben. Még szerencse, hogy mindig müszakban tartják és igy szivesebben csinálja az ember.
Zsuzsikám! Most többet nem irok, mert a fényképcsináltatás miatt kicsúsztam az időből és mindjárt menni kell melózni.
Milliószor csókol
Attila
8.
Édes Zsuzsikám!
Leveled megkaptam és nagyon örülök, hogy azért nem feledkezel meg rólam. Olyan jó érzés tőled levelet kapni, hiszen ilyenkor ugy érzem, hogy egy kicsit veled vagyok. Szinte nem is tudom leírni, hogy mennyire hiányzol. Olyan nehéz kivárni ezt a kettő hónapot amikor ismét mehetek és állandóan azon spekulálok, hogy minél több időt tölthessek veled. Ilyenkor úgy bánom azt a sok elszúrt szabadságot amit a nyáron letöltöttem. Milyen jó lenne most. Minden hátralévő hónapból négy-öt napot nálad tölthetnék. De sajnos későn ismerkedtünk meg és én ezt nem tudtam előre.
Zsuzsikám, én nem ismerem az ismerősöd barátját, ha tudnám hogy miért keresi akkor utánaérdeklődnék, de igy mit mondjak miért kérdezősködnek utána.
Zsuzsikám! Tudod milyen jól bevált nálam is a csendes pihenő? Most délelőtt dolgozom és ebéd után mindig lefekszem és alszom egy kicsit. Az ismerősök már kérdezik, hogy tudok ilyen jó fiu lenni, hiszen máskor csavarogni szoktunk délelőttös héten. Ma is délután fél négykor lefeküdtem és nagyed nyolckor ébredtem fel. Habár szóltam a barátomnak, hogy hatkor ébresszen fel, de ugy látszik megfeledkezett rólam, őpedig elment valahova. Most egyedül vagyok, igy legalább nem zavar senki. Az utóbbi időben szeretem a magányt, mert ilyenkor gondolataimban nem zavar meg senki.
Vasárnap nagy ünnep volt itt Csengerben. Rengeteg volt a részeg ember. Hétfőn reggel amikor mentünk dolgozni még akkor is sokat lehetett belőlük látni. Igaz, hogy egyszer van bányásznap, de azért nem tudnék ilyen lenni.
Éppen most jött meg a barátom és megyünk vacsorázni. Csodálkozom rajta, nem szokott ő nyolc órakor hazajönni.
Sokszor csókol aki gondolatban mindig nálad van
Attila