21.
Édes Zsuzsikám!
Bocsáss meg, hogy még mindig nem tudlak elfeledni és gondolataim elég gyakran nálad kalandoznak. Kösz., hogy a névnapomról nem feledkeztél meg. Rengetegszer gondolok az együtt töltött időkre és még mindig nagyon szeretlek. Gondoltam már arra, hogy legjobb lenne elfelejteni mindent és nem emlékezni semmire, de akárhogy akarom ez nem megy.
Zsuzsikám, kérlek írjál egy pár sort. Irjad meg, hogy élsz, nem mentél-e még férjhez, hogy telnek - múlnak napjaid, hiszen az utolsó levélváltás óta eltelt egy kis idő.
Az én életemben nem történt azóta említésre méltó esemény. Nagyon nehezen akar elmúlni a tél, pedig nagyon utálom.Ki sem mozdulok jóformán a szállóról és legtöbbször egyedül vagyok Józsi elköltözött a szobából, kapott lakást és együtt él a feleségével. Mostmár csak az emlékek maradtak nekem, de azok többet érnek mindennél.
Haza nagyon ritkán járok, nem szeretek utazni ilyen hideg időben, pedig otthon elvárnák, hogy legalább kéthetenként meglátogassam őket.
Zsuzsikám, amit nálatok csináltunk fényképeket, hogy sikerültek? Ha sikerültek akkor küldesz belőle, ugye? Persze csak akkor, ha nem kérek túl sokat tőled.
Levelem be is fejezem, mert hátha nagyon unalmas talál lenni, kérlek szakits szabadidődből, ami tudom, hogy kevés van és írjál magadról. Remélem nem lesz nagy megerőltetés számodra.
Üdvözlettel a távolból aki még mindig sokat gondol rád:
Attila
Kérlek írjál!!!
22.
Édes Zsuzsikám!
Először is bocsánatot kérek, hogy ilyen hosszu idő óta még csak nem is tudattam magamról. Talán kezdem ott, hogy mi minden történt azóta mióta nem írtam Neked. Július közepén lszereltem munkahelyemről, leszámoltam és hazamentem. Kifogtam egy aránylag elég jó állást és úgy gondoltam, hogy ott jobb és könnyebb lesz. Keszthelyen a ruhagyárban voltam raktáros, de csak két hónapig. Ott maradtam volna továbbra is, mert jó helyem volt és otthon voltam, de szeptember 15-vel áthelyeztek Várpalotára, mert ott is indult egy uj üzem. Én ezt nem vállaltam és otthagytam a ruhagyárat.Utána szintén Keszthelyen dolgoztam. Itt villamos targoncán voltam, két müszakban dolgoztam, jó helyem volt csak keveset kerestem. Sajnos az csak szezonmunka volt és november végén lejárt a szerződésem. December 15-vel jöttem ide Padragkutra, ez itt van tőlünk pár kilométerre. Megint bányász lettem, elég jó helyem van és elég jó keresettel bíztatnak. Csökkentett munkaidő van már itt is és minden második szombat szabad.Tavasszal vettem egy nagy motort, de szeptemberben már el is vették a jogosítványom. Szerencsére mire ujra nyár lesz arra visszakapom. Április 22-ig vonták be, ugyhogy nem is hiányzik most télen.
Mult vasárnap voltam Csingerben és mondták a volt szobatársaim, hogy kaptam tőled levelet. Nagyon jó érzés volt ezt hallani, habár a levelet valahova elverték és nem találták meg.
Sajnos olyan boldog óráim még nem voltak, mint amit veled eltöltöttem, s talán nem is lesz. Nagyon szerettelek volna meglátogatni, de mindig közbejött valami. De ígérem, hogy 68-ban meg foglak látogatni és nem fogom az év végéig halogatni. Azóta már veled is sok minden történt biztosan Talán már férjhez is mentél? Még föl sem adtam a levelet, de már nagyon várom a válaszod. Képzeld a "bébi" még mindig meg van és meg is fogom őrizni.
Kérlek Zsuzsikám amennyiben ünnepi elfoglaltságod engedi válaszolj minél előbb.
Most már befejezem levelem, mert talán már unod is.
Igaz kicsit megkésve, de kívánom, hogy a lehető legjobban érezd magad az ünnepekben és kívánok nagyon-nagyon boldog uj évet.
Szeretettel a távolból
Attila
23.
Kedves Zsuzsikám!
Ne haragudj, hogy ilyen hanyag voltam és csak most válaszolok leveledre.
Köszönöm a meghívást, sajnos nem állt módomban elmenni. Nagyon rövid lett volna az az idő amit ott tölthettem volna és úgy döntöttem inkább a nyáron. / a levelek leírója : én bizony Attila helyében hanyatt-homlok rohantam volna Zsuzsihoz, hisz kinyújtotta felé a kezét, csak meg kellett volna fogni, nem eltolni magadtól Attila. A lehetőség e szép szerelem folytatására rajtad múlott, de neked már nem kellett Zsuzsi, talán mégsem szeretted annyira? Ekkor ítélted Zsuzsit örök boldogtalanságra, magad mit éreztél? Szeretném én tudni, ha már Zsuzsinak nem adtál semmi lehetőséget a folytatásra. Meg kellett volna ragadni a lehetőséget, hisz a fuldokló is kapaszkodik még egy szalmaszálba is./
Szeretnék legalább egy hetet azon a vidéken tölteni. Elég nagy út, de azért megpróbálom motorral megtenni.
Én a szilvesztert otthon töltöttem, de csak annyit, hogy aznap reggel értem haza és másnap délután már jöttem vissza. Mostanában nem is fogok hazamenni, megpróbálok egy időre nagyon jó fiú lenni. Elég jó a kereseti lehetőség most és ugy gondoltam összegyüjtök egy kis pénzt. Hát hogyha még lesz valami értelme, mert azt még nem tudom, hogy mire fogok gyüjteni. / a levél leírója: nem bírom megállni, hogy ne szóljak bele, mire gyüjtenél másra kedves Attila, mint a kettőtök jövőjére Zsuzsival, most is csak magad sajnáltatod, Zsuzsit nem sajnálod, hisz ezerszer átsírt éjszaka volt nyílván mögötte, nyílván megbánta azt a bizonyos sort, hogy felejts el, ugymond baráti jobbot nyújtott, persze nem barátként gondolt rád, hanem a szerelmére. Nem hiszem, hogy ne lett volna egy karikagyürüre való egy csokor virágba rejtve. Zsuzsi fiatalabb volt nálad, de ő tudta, hogy a stafirung mire lesz jó /
Nősülési szándékom azt talán örökre elvetettem. Még ha lenne ilyen akkor is nagyon ráérnék. / azért az eljegyzést meg kellett volna ejteni- a levelek leírója/
Hogy szílvesztereztél? Gondolom nagyon jól hiszen általában nem szokott rossz lenni. / a levelek leírója: azt mesélték, hogy végigsírta a szilvesztert, minthogy neki sem volt senkije/
Mostmár befejezem a levelem, mert már megint menni kell dolgozni, amit nem nagyon szeretek, de hát ezt nem kérdezi meg tőlem senki.
Amennyiben időd engedi írjál.
Üdvözlettel:
Attila